Sokáig úgy hittük, hogy a Parkinson-kór főként genetikai eredetű – vagyis, ha a családban előfordult, nagyobb eséllyel alakult ki nálad is. De egy új kutatás szerint lehet, hogy eddig rossz helyen kerestük a forrást. Lehet, hogy a Parkinson-kór nemcsak a DNS-ben, hanem szó szerint a vízben van.
A WIRED cikke (szerző: Emily Mullin) egy friss tudományos áttörést dolgoz fel, amely szerint egy ipari eredetű vegyi anyag, a TCE (triklór-etilén) összefüggésbe hozható a Parkinson-kór kialakulásával – és ez az anyag már évtizedek óta szennyezi a talajt, a levegőt, sőt: az ivóvizet is.
Mi az a TCE, és mit keres a vízben?
A TCE egy színtelen, klórozott oldószer, amit a múlt században előszeretettel használtak tisztításra, zsírtalanításra, sőt: orvosi altatószerként is (!). Később kiderült, hogy mérgező, rákkeltő és komoly egészségkárosító hatásai vannak, így ma már sok országban tiltott vagy erősen szabályozott. Csakhogy: a környezetben iszonyú lassan bomlik le. Ahol egyszer elszennyezte a talajt vagy a vízkészletet, ott évtizedekig ott marad.
És itt jön a durva rész: a kutatók szerint milliók élhetnek ma is olyan helyeken, ahol a TCE még mindig jelen van – és szép csendben rombolja az idegrendszert.
Kapcsolat a Parkinson-kórral
A Parkinson-kór az agy dopamintermelő sejtjeinek pusztulásával jár – mozgászavarok, remegés, izommerevség a legismertebb tünetek. A legújabb kutatás azonban azt mutatja: a TCE képes átjutni a vér-agy gáton, és közvetlenül károsíthatja ezeket az idegsejteket.
Laboratóriumi és állatkísérletes eredmények is megerősítik: a TCE több szinten is toxikus az agyra nézve. Azoknál, akik huzamosabb ideig ki voltak téve a vegyszernek – például ipari dolgozók, katonák, vagy olyan lakosok, akik szennyezett talajvíz közelében éltek – megnőtt a Parkinson-kór kockázata.
És miért nem vettük ezt észre korábban?
A válasz: mert a Parkinson-kór nem egy gyorsan kialakuló betegség. Évtizedek telhetnek el a TCE-expozíció és a tünetek megjelenése között. Ráadásul sok országban nem is követik nyomon megfelelően a szennyezett területeket, és a TCE nem mindig szerepel a vízminőségi tesztek célpontjai között.
Másrészt a kutatók is sokáig csak genetikai összefüggésekre koncentráltak, miközben az esetek többségében nincs családi előzmény. Az új elmélet szerint tehát a Parkinson lehet környezeti betegség, amit bizonyos vegyi anyagok, köztük a TCE, kiválthatnak – különösen genetikai hajlam esetén.
Mit lehet ezzel kezdeni?
A probléma súlyos, de nem reménytelen. A kutatók most azt szorgalmazzák, hogy:
- Szigorítsák a szabályozást a TCE-re világszerte,
- Térképezzék fel azokat a helyeket, ahol valaha használták vagy elásták,
- Monitorozzák az ivóvizet és a talajt,
- Hozzanak létre adatbázisokat a potenciálisan érintett emberekről és közösségekről.
Ez nem egyszerű tudományos felelősség, hanem közegészségügyi válságkezelés.
Új szemlélet, régi veszély
A cikk nem állítja, hogy minden Parkinson-esetért a TCE lenne a felelős – de egyre több bizonyíték mutat arra, hogy ez a szennyezőanyag kulcsszerepet játszhat a betegség terjedésében. És ha ez igaz, akkor újra kell gondolnunk, hogyan tekintünk a környezetünkre, az egészségünkre, sőt: a technológiai fejlődés árnyoldalaira is.
Nemcsak a génjeinket örököljük – hanem azokat a mérgező döntéseket is, amiket mások hoztak meg évtizedekkel ezelőtt. És most a testünk fizet értük.
