A kozmetikai sebészet új szintre lépett — legalábbis ha hinni lehet a legfrissebb beszámolóknak. Egyre több olyan eljárás terjed, amelyben díszítik az ajkakat, csípőt, feneket és mellkasokat holttestekből származó zsírral. Ez a trend főleg a tehetősebb betegek körében terjed, akik gyors, kevés regenerálódási időt igénylő megoldást keresnek a testformálásra.
A „alloClae” néven forgalmazott termék nem szilikon implantátum vagy hagyományos zsírátültetés. Ez egy injektálható töltőanyag, amelyet tudományos adományozók holttestéből származó zsírszövetből készítenek. A donorok testéből előzetesen leszívott hasi zsírt speciális bankok gyűjtik és tisztítják, majd a gyártó, a Tiger Aesthetics, olyan steril, injektálható formába dolgozza, amelyet méretben jóval nagyobb volumenű testtartalékok feltöltésére is alkalmasnak hirdetnek.
A termék fő vonzereje a „kényelmi faktor”: a beavatkozás helyi érzéstelenítéssel történik, nem kell altatás, és a páciensek gyakran ugyanazon a napon visszatérhetnek a munkahelyükre. Egyes vezető beosztású üzletemberek például reggel esnek át az eljáráson, majd már konferenciahívásokon vesznek részt a nap folyamán — mindezt anélkül, hogy hetekig pihennének.
Az alloClae népszerűsége részben a gyors fogyást segítő gyógyszerek megjelenésével magyarázható. Az olyan GLP-1 reagensek használata, mint az Ozempic vagy Mounjaro, sokaknál eredményez gyors testsúlycsökkenést, ám a bőr nem mindig tud lépést tartani a változással — a „sovány, de ráncos” hatás pedig ingerli az embereket, hogy valamilyen módon „feltöltsék” a testüket.
A beavatkozás ára is tükrözi, hogy kik engedhetik meg maguknak: több tízezer és akár több mint százezer dollárra is rúghat egy ilyen eljárás, attól függően, hogy mekkora mennyiségű zsírt használnak fel. Néhány plasztikai sebész szerint a kereslet olyan erős, hogy a gyártó alig tudja kielégíteni azt, és hónapokra előre betelt a várólista.
Orvosok szerint a donor-zsír beültetése után a saját szervezet zsírszövettel „öleli át” a bejuttatott anyagot, tehát a végső forma sokszor természetesebbnek hat, mint mesterséges implantátumok esetén. Ugyanakkor hosszú távú, többéves vizsgálatok nincsenek még arról, hogy ez a technika mennyire biztonságos évekkel később — ami komoly kockázati tényező lehet.
Ez a jelenség jól mutatja, hogyan keveredik a modern szépségipar a legújabb technológiával és társadalmi trendekkel: a gyors megoldások hajszolása, a testideáloknak való megfelelés és a tehetősebb páciensek igénye olyan irányba tolja az esztétikai beavatkozások piacát, ami egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt.
