Ma a Marsot „vörös bolygóként” ismerjük, de a tudósok szerint ez nem volt mindig így. Több kutatás is arra utal, hogy milliárd évekkel ezelőtt a Mars sokkal inkább hasonlított a Földre: tele volt folyókkal, tavakkal és akár hatalmas óceánokkal is, ezért bizonyos értelemben „kék bolygó” lehetett.
Egy óriási ősi óceán nyomai
A legújabb vizsgálatok a Mars felszínén olyan geológiai formákat találtak, amelyek nagyon hasonlítanak a Földön látható folyótorkolatokhoz és deltákhoz. Ezek akkor alakulnak ki, amikor egy folyó egy nagyobb vízfelületbe – például tengerbe vagy óceánba – ömlik.
A kutatók szerint:
- körülbelül 3–3,5 milliárd éve a Mars északi féltekéjének nagy részét egy óceán boríthatta
- ez az óceán legalább akkora lehetett, mint a Föld Jeges-tengere
- a folyók és tavak hálózata valószínűleg összekapcsolódott ezen a bolygón.
Ez azt jelenti, hogy a Mars felszíne akkoriban sokkal „kékebb” lehetett, hasonlóan a Földhöz, ahol az óceánok dominálják a látványt.
Miért lett mégis vörös?
A bolygó színe ma főként a vas-oxidnak (rozsdának) köszönhető, amely a Mars porában és kőzeteiben található. Ez adja a jellegzetes vörös árnyalatot.
De a nagy változás nem a szín volt, hanem az, hogy a bolygó elvesztette a vizét és a sűrű légkörét.
A tudósok szerint több dolog is hozzájárult ehhez:
- a Mars elvesztette a globális mágneses terét, amely megvédhette volna a légkört
- a napból érkező napszél fokozatosan lefújta a légkör nagy részét
- a víz egy része elpárolgott az űrbe, más része jégként vagy ásványokban maradt meg.
Ahogy a légkör elvékonyodott, a felszíni víz nem maradhatott folyékony állapotban, és a bolygó hideg, száraz sivataggá változott.
Miért fontos ez a felfedezés?
Ha a Mars valaha tele volt vízzel, akkor felmerül egy nagy kérdés: létezhetett ott élet?
A folyók, tavak és óceánok azt jelentik, hogy a bolygó egy időben potenciálisan lakható környezet lehetett. Ez az egyik fő oka annak, hogy a Mars-missziók – például a Perseverance rover – ősi kőzetekben életnyomokat keresnek.
