A nyitott irodai elrendezést eredetileg két okból vezették be: olcsóbb, mint külön irodákat építeni, és elvileg segíti a kommunikációt a munkatársak között. A gyakorlatban azonban egyre több kutatás mutatja, hogy a hatás ennek pont az ellenkezője lehet. Egy friss tanulmány szerint az ilyen irodákban dolgozók körében jelentősen gyakoribb a munkahelyi zaklatás.
A kutatás több mint 3300 svéd munkavállaló válaszait elemezte, akik különböző típusú irodákban dolgoztak: saját irodában, kisebb közös irodában vagy nyitott térben. Az eredmény meglepő volt: a hagyományos open office környezetben dolgozóknál 67 százalékkal nagyobb volt a zaklatás kockázata, mint a privát vagy kisebb közös irodákban.
A zaklatás nem feltétlenül látványos konfliktusokat jelentett. Gyakran inkább olyan ismétlődő viselkedésekről volt szó, mint a lekezelő megjegyzések, a kiközösítés, vagy az, hogy valakit értelmetlen feladatokkal terhelnek.
A kutatók szerint a probléma egyik oka a folyamatos közelség. Amikor nincs fizikai határ a munkatársak között, az emberek nem tudnak egyszerűen „kivonulni” egy konfliktusból. Ha valakivel feszültség alakul ki, az illető továbbra is ott ül pár méterre, így a kisebb súrlódások könnyen állandó irritációvá válhatnak.
Ironikus módon az open office nemhogy javítaná a kommunikációt, hanem sok esetben csökkenti azt. Egyes kutatások szerint az ilyen irodák bevezetése után a személyes beszélgetések akár 70 százalékkal is visszaeshetnek, mert az emberek nem akarják zavarni egymást a nyílt térben. Így a problémák gyakran csendben gyűlnek fel.
Nem minden nyitott iroda működik ugyanúgy. Az úgynevezett aktivitásalapú irodákban, ahol az alkalmazottak különböző munkaterületek között mozoghatnak, nem találtak hasonlóan magas zaklatási arányt. Ennek egyszerű oka lehet: ha konfliktus alakul ki, az emberek fizikailag el tudnak távolodni egymástól.
A kutatás nem bizonyítja egyértelműen az ok-okozati kapcsolatot, de erős összefüggést mutat. A lényeg: az irodai környezet nem csak a hatékonyságot befolyásolja, hanem azt is, hogyan bánnak egymással az emberek. És lehet, hogy az a tér, amelyet a nyitottság és együttműködés jegyében terveztek, valójában inkább a feszültségnek ad teret.
Más szóval: a falak eltűntek – a konfliktusok viszont nem. Sőt, néha még közelebb kerültek.
