Az amerikaiak meglepően egységesek abban, hogy mit nem szeretnek enni. Egy friss felmérés alapján jól kirajzolódik egy minta: a legutáltabb ételek szinte mind ugyanazokra az alapérzésekre építenek, mint a furcsa állag, az erős szag vagy az „idegen” textúra.
A lista élén egyértelműen a halas, sós, intenzív ízű dolgok állnak. A legtöbben a szardellát utasítják el, de szorosan mögötte jön a máj és a szardínia is. Ezek az ételek nem finoman megosztóak, hanem kifejezetten taszítóak sokak számára, részben az ízük, részben az állaguk miatt.
A lista közepén már inkább az „ízlés kérdése” kategória jelenik meg. Ide tartozik például a tofu, a tintahal, a kaviár vagy az osztriga. Ezeknél nem az van, hogy mindenki utálja őket, hanem hogy nagyon sokan idegenkednek tőlük. Gyakran nem is az íz a fő gond, hanem az élmény, amit evés közben adnak.
Érdekes módon nem csak húsok és tengeri ételek szerepelnek a listán. Olyan zöldségek is felbukkannak, mint a cékla vagy a kelkáposzta, amelyek inkább keserű ízük miatt váltanak ki ellenérzést. Ezek nem annyira extrémek, inkább egyszerűen „nem szeretem” kategóriába esnek, de még így is sok embernél kiverik a biztosítékot.
Ami igazán beszédes, az nem maga a lista, hanem az, hogy mi köti össze ezeket az ételeket. A legtöbbjük úgynevezett „tanult íz”. Nem azonnal szerethető, hanem idő kell hozzá, hogy valaki megszokja. Az amerikai ízlés viszont láthatóan kevésbé tolerálja az ilyen típusú élményeket, különösen, ha az állag is szokatlan vagy kellemetlen.
A háttérben generációs különbségek is megjelennek. A fiatalabbak hajlamosabbak bizonyos hétköznapi dolgokat, például szószokat vagy savanyúságokat elutasítani, míg az idősebbek inkább a fehérjében gazdag, „egzotikusabb” ételeket nem kedvelik. A nemek között is van eltérés, például a nők gyakrabban utasítják el a tengeri ételek egy részét, míg a férfiak inkább bizonyos zöldségekkel szemben ellenállók.
A legérdekesebb mégis az, hogy még ezek az ételek sem teljesen „vesztesek”. A felmérés szerint a legtöbbjüknek több rajongója van, mint utálója. Vagyis még a leggyűlöltebb ételek sem egyértelműen rosszak, csak erősen megosztók.
A tanulság nem az, hogy az amerikaiak finnyásak. Inkább az, hogy az ízlés nagyon erősen reagál az élményre. Ami túl sós, túl nyálkás, túl szagos vagy túl „furcsa”, az nem kap második esélyt. És ez sokkal többet mond arról, hogyan eszünk, mint arról, hogy mit.
