A pszichedelikus szerek hatásairól eddig főleg beszámolókból és utólagos agyi felvételekből alkothattunk képet. Most azonban kutatók szó szerint valós időben figyelték meg, hogyan alakul át az agyműködés a hatásuk alatt, és az eredmény elég beszédes: az agy részben „álomszerű üzemmódba” vált.
Így figyelték meg a tripet
A Ruhr Egyetem Bochum kutatói genetikailag módosított, fluoreszkáló idegsejteket tartalmazó egereken vizsgálták a folyamatot, miközben optikai képalkotással az egész agykérget élőben monitorozták.
Az állatok olyan vegyületeket kaptak, amelyek a klasszikus pszichedelikumok fő célpontját, az úgynevezett 5-HT2A szerotoninreceptort aktiválják.
Ez a receptor régóta kulcsszereplő a hallucinogén hatás vizsgálatában.
A meglepő jel: lassú hullámok erősödése
A kutatók egy nagyon jellegzetes mintát láttak:
- a látókéregben felerősödtek a kb. 5 Hz-es lassú agyhullámok
- ezek a hullámok gyakrabban jelentek meg spontán
- vizuális ingerre a válasz erősebb és tartósabb lett
Ez önmagában még nem lenne szenzáció, ám a következő lépés az.
Amikor a látás összekapcsolódik az emlékezettel
A lassú aktivitás nem maradt a látókéregben. A kutatók kimutatták, hogy szinkronba került a retrosplenialis kéreggel, amely kulcsszerepet játszik a memóriában és a belső kontextus feldolgozásában. A két terület között kb. 18 milliszekundumos késést mértek, ami arra utal, hogy valódi jeláramlás történik.
A kutatók értelmezése szerint ilyenkor a külső vizuális információ súlya csökken, a memória-eredetű belső tartalom felerősödik és a kettő elkezd összemosódni.
„Részben álmodó” agy
A kutatócsoport vezetője szerint az állapot „olyan, mint a részleges álmodás”.
A mechanizmus lényege: a pszichedelikumok tompítják a külvilágból jövő vizuális jeleket, az agy ezt emléktöredékekkel tölti ki, így jöhetnek létre a hallucinációk. Ahogy az első szerző fogalmazott: amikor a külső információ „kevésbé hozzáférhető”, az agy memóriából illeszti be a hiányzó darabokat.
Fontos: ez még egérkutatás
A szerzők is hangsúlyozzák: a vizsgálat egereken történt, tehát nem tekinthető kész térképnek az emberi tudatról.
Ugyanakkor a jelentősége nagy, mert:
- konkrét, mérhető adatokat nyújtott a hallucinációs állapotról
- segítheti a pszichedelikus terápiák kutatását
- és új kapaszkodót adhat pszichózis- vagy Parkinson-kutatásokhoz.
A pszichedelikumok iránti érdeklődés nem véletlenül nő: klinikai vizsgálatok szerint megfelelő környezetben segíthetnek például depresszió vagy szorongás kezelésében.
Ahhoz viszont, hogy ezekből valódi gyógyszerek legyenek, a kutatóknak pontosan érteniük kell, mi történik az agy hálózataiban a trip alatt. Ez a mostani tanulmány egy lépéssel közelebb vihet ehhez.
