Időről időre felbukkan egy történet arról, hogy végre kiderült, ki is valójában Banksy. Most is ez történt: egy hosszú oknyomozás alapján ismét azt állítják, hogy a világ egyik legismertebb street art művésze egy konkrét személyhez köthető. A név nem új, csak a bizonyítékok lettek részletesebbek.
A legtöbb ilyen elmélet évek óta ugyanarra az emberre mutat, egy bristoli férfira, akit már korábban is összefüggésbe hoztak Banksyvel. Az újabb vizsgálat ezt próbálta megerősíteni különböző dokumentumokkal, régi rendőrségi ügyekkel, utazási adatokkal és tanúvallomásokkal. Az állítás szerint a művész egy idő után még nevet is váltott, hogy könnyebben elkerülje az azonosítást.
A helyzet azonban nem olyan egyértelmű, mint ahogy hangzik. Banksy hivatalosan továbbra sem erősítette meg a kilétét, és a képviselői is vitatják az ilyen jellegű „leleplezéseket”. Ez nem az első alkalom, hogy valaki megpróbálta bizonyítani, ki áll a név mögött, és eddig egyik verzió sem vált véglegesen elfogadottá.
A fontosabb kérdés inkább az, hogy számít-e egyáltalán. Banksy esetében az anonimitás nem mellékes részlet, hanem a projekt része. Egyszerre védelem és eszköz. Védelem, mert a munkái gyakran illegálisak vagy politikailag érzékenyek. És eszköz, mert a névtelenség pontosan azt a rendszert kérdőjelezi meg, amely a művészt személyhez és brandhez köti.
Éppen ezért sokan úgy látják, hogy a „leleplezés” nemcsak felesleges, hanem kifejezetten félreviszi a lényeget. A figyelem ilyenkor az alkotásokról áttevődik a személyre, ami pont az ellenkezője annak, amit ez a fajta művészet képvisel.
Van egy praktikus oldala is. A műtárgypiac részben az anonimitásra épül. Egyesek szerint ha véglegesen kiderülne, ki áll a név mögött, az akár az árakat is befolyásolhatná, bár ebben sincs egyetértés. Van, aki szerint semmi nem változna, mert az érték az alkotásokban van, nem a személyben.
A kellemetlenebb igazság az, hogy ez az egész inkább rólunk szól, mint róla. Az emberek nehezen viselik, ha valaki ennyire következetesen kívül marad a nyilvánosságon. A rejtélyt fel akarjuk oldani, még akkor is, ha ezzel pont azt vesszük el, ami érdekessé teszi.
Röviden a mostani „leleplezés” sem végpont, hanem egy újabb fejezet ugyanabban a történetben. Lehet, hogy közelebb visz az igazsághoz, de az is lehet, hogy teljesen mindegy. Banksy esetében ugyanis a név sosem volt a lényeg.
