A világ tele van összeesküvés-elméletekkel: lapos Föld, titkos háttérhatalmak, manipulált járványok – és az internet ezt mind befogadja. De vajon miért hisznek egyesek ezekben könnyebben, mint mások? Egy friss pszichológiai kutatás azt vizsgálta, hogy mely személyiségjegyek a legjobb „előrejelzői” annak, hogy valaki hajlamosabb összeesküvéseket szőni.
A válasz nem az intelligencia vagy az életkor volt, hanem két egészen más dolog. Az egyik legfontosabb tényező az volt, hogy valaki mennyire rosszul tűri a bizonytalanságot. Azok, akik nem szeretik a homályos, összetett vagy „kaotikus” magyarázatokat, könnyebben ragaszkodnak egy olyan narratívához, amelyben valaki mindig irányít valamit, és valaki mindig hibás. Az összeesküvés-elméletek pont ezt nyújtják: egy egyszerű, „itt vannak a rosszfiúk” sztorit, ahol a világ tervei mindig tiszták és egyértelműek.
A másik kulcsfontosságú vonás az volt, ha valaki alapvetően igazságtalannak látja a világot. Ha azt érzed, hogy a rendszer eleve romlott, hogy az élet nem fair, és hogy „neked sosem adatik meg a tisztességes esély”, akkor az összeesküvés-elméletek morális keretet adnak a tapasztalataidnak. Ez azt jelenti, hogy a rossz dolgok nem véletlenül történnek, hanem valaki szándékosan tette őket így – és ha már így gondolkodsz, az ellenőrizetlen háttérhatalmak elképzelése könnyebben válik elfogadhatóvá.
A tanulmány azt is kimutatta, hogy ezek a jelenségek különösen erősek voltak fiatal férfiaknál, különösen azoknál, akiknél erősebb vallási meggyőződései voltak vagy jobboldali politikai nézetek is társultak hozzá. Ugyanakkor az sem meglepő, hogy az összeesküvés-hívők egy része nem gondolkodik rugalmasan: a szürke tartomány érzése inkább kényelmetlen számukra, mint értelmezési lehetőség.
Érdekes módon a kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy az emberek nem cserélgetik az összeesküvés-elméleteket, mint a zoknijukat. Valaki lehet, hogy teljes mértékben hisz egy adott konteóban, de egy másikat nevetségesnek tart. Ez azért van, mert különböző elméletek más-más pszichológiai szükségleteket elégítenek ki, de mindben közös az, hogy egy bizonytalan, kaotikus világot egy látszólag rendezett háttérrel magyaráznak.
A lényeg: ez a fajta gondolkodás nem pusztán a közösségi média mellékterméke vagy ostobaság kérdése – mélyebb pszichológiai okai vannak, mint a bizonytalanság elutasítása vagy az igazságosság iránti igény hiánya. Ha valóban azt akarjuk, hogy kevesebb legyen belőlük, nem elég tényeket tolni az emberek orra alá, az alapvető világnézeti problémákat kellene kezelni.
