Néhány édesanya a közösségből megbánta, hogy gyereket vállalt. Hogy miért, arról olvasóink mesélnek.
Sok nő számára az anyaság egy régi vágyott álom. De mi történik akkor, ha ez az álom teherré válik? Ha a boldogság helyett túlterheltség és megbánás jelentkezik? Néhány nőben felmerül az úgynevezett Regretting Motherhood jelenség, amelyet ma már névvel is illetnek.
Egy 20 perces olvasói felmérésben többen számoltak be erről. Natália így mesél: „Szeretem a gyerekeimet, de nem szeretem az anyaságot. Gyorsan rájöttem, hogy ez számomra kimerítő, és unalmas babákkal foglalkozni. Szakmailag is visszaestem. Anyaként soha nem tudtam igazán önálló személy maradni. Úgy érzem, mintha elnyelt volna egy szerep, ami valójában nem én vagyok.”
Más olvasók, például Zsófia (43), hasonló élményekről számolnak be: „Tudtam ugyan, hogy a gyerekek fárasztóak lesznek, de a saját tapasztalatom mégis teljesen más volt. Hét évembe telt, mire valahogy túl tudtam élni. Emellett nem kap az ember megfelelő segítséget a családtól. És amikor egy olyan társadalommal szembesülsz, ahol anyaként szinte mindent rosszul lehet csinálni, és ahol ezer vélemény van arról, hogyan kellene gyereket nevelni, az nagyon nyomasztó.”
Olvasónk, Szandra, az anyaságot inkább negatívan látja: „Senki sem mondja el neked, mennyire borzasztó is tud lenni. Szeretem a gyerekeimet, de nem szívesen vagyok anya.”
„Az előítéletmentes hozzáállás segít az érintett nőknek”
Mit is jelent pontosan a Regretting Motherhood, és hogyan lehet segíteni az érintett nőknek? Erről beszélt interjúnkban pszichoterapeuta szakértőnk.
A szakértő szerint sok nő már a szülés előtt vegyes érzésekről számol be: félelem a felelősségtől, a szerep elvárásaitól, a társadalmi nyomástól. Ha a valóság aztán nem egyezik az elvárásokkal, az túlterheltséghez vezethet. Tanulmányok szerint ilyenkor gyakran jelentkeznek depresszió, perfekcionizmus, illetve hiányzó támogatás.
További kockázatot jelenthetnek a pénzügyi és párkapcsolati terhek. A társadalmi nyomás is erősen jelen van: „Sok nő érzi úgy, hogy mindig gondoskodónak, boldognak kell lennie, és bűntudata van, ha másképp érez.”
Szerinte fontos az őszinte felkészítés az anyaságra, valamint annak hangsúlyozása, hogy a partneri kapcsolat hatalmas befolyással bír. „Az anyaság nem azt jelenti, hogy mindig mindent egyedül kell megoldani. A nőknek szükségük van segítségre, megértésre és támogatásra.”
Segít, ha az érintettek beszélnek róla – akár barátokkal, akár szakemberrel. „A tudat, hogy nem vagy egyedül, már önmagában megkönnyebbülést ad.”
Egy másik fontos tipp: az önmagukról való gondoskodás. „Ez lehet egy kis szabadidő, egy hobbi, vagy egyszerűen csak az, hogy kimondhatják, hogyan érzik magukat.”
A cikk fő üzenete: vannak nők, akik megbánják az anyaságot – nem a gyerekeiket nem szeretik, hanem az anyai szerepet érzik tehernek. Az őszinte beszélgetés, a társadalmi nyomás csökkentése és a támogató környezet segíthet rajtuk.
