A randizás világában egyre többen büszkélkednek vele, hogy „brutálisan őszinték”. A logika egyszerűnek tűnik: nincs játék, nincs mellébeszélés, csak a nyers igazság. Ám kérdés, hogy ez valóban őszinteség-e – vagy inkább egy kifogás arra, hogy valaki figyelmen kívül hagyja mások érzéseit.
A brutális őszinteség alapvetően azt jelenti, hogy valaki szűrő nélkül mondja ki, amit gondol, anélkül hogy mérlegelné, hogyan hat a másik emberre. Ez elsőre pozitív tulajdonságnak tűnhet, hiszen az őszinteség fontos egy kapcsolatban. A probléma akkor kezdődik, amikor az „őszinteség” valójában csak nyers kritika vagy sértő megjegyzések formájában jelenik meg.
A randizásban az egyenes kommunikáció valóban segíthet kiszűrni az inkompatibilis embereket. Ha valaki nyíltan beszél arról, mit keres és mit nem, az időt spórolhat mindkét félnek. Ugyanakkor a túlzottan nyers stílus gyakran éppen az ellenkező hatást váltja ki: a másik fél védekezni kezd, vagy egyszerűen bezárkózik.
A pszichológusok szerint sokszor azért problémás a „brutálisan őszinte” hozzáállás, mert hiányzik belőle az empátia. Ha valaki előre kijelenti, hogy „brutálisan őszinte”, azzal tulajdonképpen figyelmeztet: valószínűleg bántó dolgot fog mondani, de azt várja, hogy a másik ezt ne vegye rossz néven, mert „csak az igazat mondja”.
Pedig az őszinteségnek létezik egy másik formája is: az úgynevezett „együttérző őszinteség”. Ez azt jelenti, hogy valaki kimondja a véleményét vagy az igazságot, de közben figyelembe veszi, hogyan fog hatni a másikra. A cél nem az, hogy megbántsa a partnerét, hanem hogy tisztán kommunikáljon.
A különbség tehát nem abban van, hogy valaki őszinte-e vagy sem, hanem hogyan mondja ki az igazat. A nyers, empátia nélküli őszinteség gyakran rombolja a kapcsolatot, míg az érzékenyebb kommunikáció segíthet valódi párbeszédet kialakítani.
A randizásban ezért sokszor nem az a kérdés, hogy valaki őszinte-e. Inkább az, hogy az őszinteség mögött jó szándék és tisztelet áll-e – vagy csak egy kifogás arra, hogy valaki kellemetlen legyen másokkal.
