Sokak fejében él az a kép, hogy az intelligencia, a jó végzettség és a tudatos gondolkodás a párkapcsolatokban is előny. A kutatások azonban egy érdekes – kissé ironikus – mintát mutatnak: az intelligensebb vagy magasabban képzett emberek gyakran hosszabb ideig maradnak szinglik.
Egy hosszú távú vizsgálat több mint 17 ezer embert követett Németországban és az Egyesült Királyságban a tinédzserkortól a felnőttkorig. Az eredmények szerint a magasabb végzettségű és „analitikusabb” emberek statisztikailag később lépnek párkapcsolatba.
A túl sok gondolkodás paradoxona
A kutatók szerint a fő ok az, hogy az intelligensebb emberek gyakran többet elemeznek és kevesebb impulzív döntést hoznak a randizásban.
Ez több dolgot jelenthet:
- többet mérlegelik a kompatibilitást
- óvatosabban mondanak igent egy kapcsolatra
- lassabban vállalnak érzelmi kockázatot
Miközben az élet más területein ez előny, a randizás világában – ahol sokszor gyors döntések és spontaneitás számít – ez könnyen halogatáshoz vezethet.
A modern társadalom is ráerősít a jelenségre
A kutatók szerint a jelenség egy nagyobb társadalmi trend része. Az elmúlt 50 évben drasztikusan nőtt a szinglik aránya a fiatal felnőttek között:
- a 25–34 éves férfiak nagyjából fele
- a nők több mint 40%-a
nem él házasságban vagy tartós kapcsolatban.
Gazdasági tényezők, kulturális változások és a randialkalmazások is hozzájárulnak ahhoz, hogy a párkapcsolat ma sokkal később jön létre.
A hosszú szingliség hatása
A kutatás azt is kimutatta, hogy akik hosszabb ideig maradnak kapcsolat nélkül – különösen a húszas éveik végéig –, gyakrabban számolnak be:
- alacsonyabb életelégedettségről
- több magányról
- magasabb depressziós pontszámokról.
Amikor viszont valaki belép egy kapcsolatba, az átlagosan javítja a jóllétet.
A lényeg
Az „ironikus” rész az, hogy ugyanazok a tulajdonságok, amelyek sikeressé tesznek a tanulásban vagy a munkában – az alapos gondolkodás, az óvatosság és a szelektivitás – a randizásban néha hátránnyá válhatnak.
Az intelligens emberek nem azért maradnak egyedül, mert „rosszak a kapcsolatokban”, hanem mert túl alaposan optimalizálnak egy olyan területen, ahol néha pont a spontaneitás működik jobban.
