A sorozatos monogámia elsőre teljesen „normálisnak” tűnik. Nem randizol össze-vissza, nem párhuzamos kapcsolatokat viszel, hanem mindig egy emberrel vagy. A gond nem ezzel van, hanem a mintával: amikor szinte soha nem vagy egyedül, és egyik kapcsolatból csúszol át a másikba.
Az egyik legárulkodóbb jel, hogy gyakorlatilag nincs szingli időszak az életedben. Amint véget ér egy kapcsolat, rövid időn belül már benne is vagy a következőben. Nem azért, mert mindig pont akkor jön a „nagy ő”, hanem mert a kapcsolat hiánya kényelmetlen, és ezt gyorsan meg akarod szüntetni.
Ehhez kapcsolódik az is, hogy túl gyorsan mélyülsz bele új kapcsolatokba. Az elején intenzív az egész, hamar jön az elköteleződés, mintha minden alkalommal most történne meg az, ami végre „igazi”. Ez viszont gyakran ismétlődő minta, nem egyedi kivétel.
Egy másik jel, hogy ugyanazok a problémák térnek vissza újra és újra, csak más szereplőkkel. A dinamika ismerős, a konfliktusok is, mégis minden alkalommal úgy érzed, ez most más lesz. Valójában nem a partner változik, hanem csak a díszlet.
Gyakori az is, hogy a kapcsolatok részben önigazolásként működnek. Nem csak azért vagy valakivel, mert jól működtök együtt, hanem mert a kapcsolat ad egyfajta értékérzést vagy stabilitást. Amikor ez eltűnik, nem a hiányt dolgozod fel, hanem gyorsan keresel egy új helyzetet, ami betölti.
És ott van az egyik legkényelmetlenebb pont: a szingliség konkrétan szorongást okoz. Nem egyszerűen nem szereted, hanem kifejezetten rosszul érzed magad benne. Ez gyakran arra utal, hogy a kapcsolat nem csak választás, hanem menekülés is valami elől, például a magánytól vagy az önmagaddal töltött időtől.
A sorozatos monogámia önmagában nem „rossz”. Sok ember él így, és nem minden esetben probléma. A gond akkor kezdődik, amikor ez a minta megakadályozza, hogy ténylegesen feldolgozd a kapcsolataidat, tanulj belőlük, vagy egyáltalán megismerd, hogyan működsz egyedül.
A nehéz felismerés az, hogy néha pont az a lépés hiányzik, amit a leginkább elkerülsz: egy szünet. Nem azért, mert „muszáj egyedül lenni”, hanem azért, mert anélkül minden új kapcsolat csak folytatása lesz az előzőnek, nem pedig egy új kezdet.
