Egy intenzív terápiás orvos kutatásai szerint a halál folyamata nem feltétlenül olyan hirtelen, mint sokan gondolják. Azok közül a betegek közül, akiket szívleállás után sikerült újraéleszteni, néhányan meglepően részletes emlékekről számoltak be a kórteremből — olyan időszakból is, amikor klinikailag eszméletlennek számítottak.
Egyes beszámolók szerint még azt a pillanatot is hallották, amikor az orvos kimondta a halál időpontját.
A jelenség mögött az állhat, hogy az agy nem áll le azonnal a szív megállásakor. EEG-vizsgálatok időnként olyan agyhullám-mintázatokat mutattak újraélesztés közben, amelyek normál esetben a tudatossághoz és emlékezéshez köthetők, sőt néha hosszabb idővel a keringés leállása után is megjelentek.
A túlélők élményei között gyakori a testen kívüliség érzése vagy az események kívülálló megfigyelése.
A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek: ezek az élmények nem bizonyítják a tudat fennmaradását a halál után, és az extrém stressz, az oxigénhiány vagy a gyógyszerek is torzíthatják az észlelést.
A legfontosabb tanulság inkább az, hogy a halál biológiailag fokozatosabb folyamat lehet, mint korábban hittük – és az emberi agy a kritikus percekben meglepően összetett módon viselkedhet.
