A földönkívüli intelligencia keresése évtizedek óta főként egy egyszerű elképzelésre épül: ha egy fejlett civilizáció üzenni akar, valószínűleg rádiójeleket küld. A rádióhullámok ugyanis nagy távolságokra is eljutnak, ezért logikusnak tűnik, hogy a galaxisban kommunikáló fajok ezt a módszert használják. A probléma az, hogy az űr nem egy csendes, steril közeg – inkább egy zajos és kaotikus környezet, ami könnyen szétzilálhatja ezeket a jeleket.
Egy friss kutatás szerint a csillagok körüli úgynevezett „űridőjárás” jelentősen torzíthatja az esetleges idegen rádiójeleket. A csillagokból kiáramló plazma, a csillagszél vagy a koronakidobódások olyan turbulens környezetet hoznak létre, amely elkenheti és szétszórhatja a jelek frekvenciáját. Így a korábban éles, könnyen felismerhető rádióüzenet a hosszú út során szétterülhet a frekvenciatartományban, és végül túl gyengének tűnhet ahhoz, hogy a földi műszerek észrevegyék.
Ez azért fontos, mert a legtöbb földönkívüli intelligenciát kereső program – például a SETI – hagyományosan nagyon keskeny frekvenciájú, tiszta jeleket keres. Ha azonban a jel már a forrás közelében „szétkenődik”, akkor lehet, hogy valójában ott van a háttérzajban, csak a keresési módszereink nem képesek felismerni.
A kutatók szerint ez akár magyarázatot is adhat arra, miért tűnik a világegyetem ennyire csendesnek. A galaxisban lehetnek civilizációk, amelyek aktívan kommunikálnak, de az üzeneteik egyszerűen elvesznek a csillagok körüli turbulenciában, mielőtt elérnék a Földet. Egy ilyen jel annyira szétszóródhat, hogy a jelenlegi detektorok már nem tudják megkülönböztetni a kozmikus háttérzajtól.
A tudósok ezért azt javasolják, hogy a jövőben más módszereket is használjunk a kereséshez. Például szélesebb frekvenciatartományokat kellene figyelni, vagy olyan algoritmusokat fejleszteni, amelyek a torzult jeleket is felismerik. Ha igaz a feltételezés, akkor elképzelhető, hogy az emberiség már régóta „hallja” az idegen civilizációkat – csak még nem tudjuk értelmezni a zajban rejtőző mintázatokat.
Mindez egy régi kérdéshez vezet vissza: ha az univerzum tele lehet élettel, miért nem találunk egyértelmű bizonyítékot rá? Ezt a problémát nevezik a Fermi-paradoxonnak, amely arra utal, hogy az intelligens élet valószínűsége magas, mégis hiányoznak a nyilvánvaló jelek. Az egyik lehetséges magyarázat most az, hogy a válasz nem a civilizációk hiányában, hanem a kozmosz zűrzavarában rejlik.
Magyarul: lehet, hogy az idegenek már rég üzennek. Csak a világegyetem túl zajos ahhoz, hogy meghalljuk őket.
